FRISS

HAMAROSAN!!! TÉNYLEG BELEHÚZOK ÁM, CSAK PESTEN LESZEK HÉTFŐIG! DE LEHET KÖZBEN IS TUDOK ÍRNI :) (L)

CSALÁD/3

Próbáltam érthetően érvelni saját álláspontom mellett és közben minden jelenlévő családtagra hatást gyakorolni, mert szerettem volna ha mellém állnak. Pontosan ugyanúgy éreztem magam, mint amikor Edward akarata ellenére és szövetkezve családjával eldöntettem emberi létem sorsát. Akkor én nyertem, mert mellém álltak és, mint utólag kiderült nagyon is jó döntés volt. Rose végig dühös tekintettel meredt rám, de tőle pontosan ezt vártam. Egyértelmű volt, hogy imádata legfőbb tárgyát maga mellett szeretné tudni pont úgy, mint Jake vagy Edward. Bár Rose és Jake ragaszkodása kevésbé csüngött észsérveken, mint Edwardé.

Elég hosszúra sikerült monológom végén idegesen haraptam ajkamba, hogy várjam az ítéletet.

-         Ez hülyeség Bella! Most már igazán leszállhatnál erről a témáról miért kéne Nessie-t iskolába adni? Jó helyen van itt, mellettünk!

Rose… Drága Rose. Örülhetek, hogy még ennyivel megúsztam. Nem válaszoltam neki, mert mindent elmondtam az előbb, az összes „miért”-et, inkább a következő célpontomra néztem könyörgő szemekkel.

-         Bella szerintem jó ötlet, nehéz ugyan a kicsi jövőjébe látnom azért is, mert túlságosan hasonlít Jacobra és azért is, mert nagyon bizonytalan, de a homályos foltokból ítélve egyik döntés sem lehet rossz. Mi is jártunk iskolába, valószínűleg nem véletlenül- mosolygott Alice Carlisle-ra.

-         Bella én kifejezetten szeretném ha Reneesmee más környezetet is megismerne, én támogatlak- mondta Carlisle és közelebb lépett, hogy megöleljen.

Esmee és Emett is mellettem álltak, előbbi azon a véleményen volt mint Carlisle, utóbbi pedig azért, mert már kicsit unta, hogy Rosalie többet foglalkozik Reneesmee-vel, mint vele.

Jasper azonban meglepetést okozott nekem és Alice-nek is. Nemmel válaszolt, s csupán azzal tudta indokolni, hogy Nessie.nek olyan kisugárzása van ami az ő auráját szinte kényezteti. Erre nem számítottam és eléggé önzőnek tűnt számomra, bár Jass-re nézve olyan sóvárgást láttam szemeiben amit máskor csak a vér szaga tudott előcsalni.

Magamban lassan számolni kezdtem, mert totálisan sikerült összezavarodnom.

Támogatnak: Alice, Esmee, Carlisle és Emett.

Ellenzik: Edward, Jacob, Rose és Jasper.

Ez így nagyon nem jó. Holt verseny. Persze magamat nem számoltam bele, de ez nem lesz elég Edward meggyőzéséhez.

Mindenkinek megköszöntem a figyelmet majd csalódottan visszasétáltam a nappaliba. Úgy döntöttem én is vadászni indulok, mert valahogy a csalódottságtól mindig megéheztem még ember koromban is. Nem állt szándékomban Edward apa-lánya pillanatát zavarni, inkább más területekre indultam élelem után kutatva. 

/ Még írok hozzá/

CSALÁD/2

Nem éreztem igazságosnak döntését, elvégre mindketten a szülei vagyunk, nem dönthet ilyen fontos kérdésekben egyedül. Kihasználva távollétüket úgy döntöttem a Cullen házban folytatom a győzködést, bár nagyjából sejtettem, a családtagok véleményét. Kiléptem az ajtón és mélyen tüdőmbe szívtam az erdő ezer illatát. Még hallottam Nessie kacagását valahonnan a folyó partjáról, egyből kedvem támadt, hogy velük vadásszak. Valójában imádtam amikor ketten voltak, mert Nessie utána mindent megmutatott nekem az emlékképein keresztül. Olyan boldog volt, hogy rám is mindig átragasztotta a jókedvet, s az ő szemével látva Edwardot olyan dolgokat tapasztaltam meg amelyeket soha azelőtt. Önfeledten boldog volt és annyira emberi… Egyfolytában mosolygott vagy éppen hangosan kacagott és a levegőbe dobálta Reneesmeet, máskor versenyt úsztak a folyó egy biztonságosabb szakaszán. Hihetetlen volt. Úgy érzem velem sosem tudott ilyen felszabadult lenni bizonyos éjszakai foglalatosságoktól eltekintve. Mintha még mindig attól tartana, hogy megbánt vagy fájdalmat okoz esetleg aggódik az épségem miatt. Piedesztálra emelt és ez sokszor olyannyira volt zavaró, mint megtisztelő és megható is egyben.

Szerettem volna, ha valamiben ő is rossz és nem annyira tökéletes, de ez lehetetlennek tűnt. Azt is szerettem volna ha látja a hibáimat és nem gondolná minden ostobaságom hatására, hogy ő csinált valami hülyeséget és nem pedig én. Úgy döntöttem megpróbálok ezen változtatni, hogy hogyan azt még nem tudom.

Az üvegpalotába belépve- sokszor emlegettem így a családi házat- farkas szag keveredett a friss étel illatával. Nem tudtam eldönteni melyik kellemetlenebb, de azt tudtam, hogy szívemnek melyik kedvesebb.

-         Jó reggelt Jake!

-         Neked is Bells, mond csak milyen érzés, hogy már nem kínoznak a rémálmok?

-         Ez meg most hogy jutott eszedbe?

-         Hm…Nemtom. Talán Nessie forgolódott egy kicsit álmában és akkor hirtelen bevillant, hogy neki is csinálhatnék egy álomfogót, hogy csupa szép vérfarkasos álmai legyenek!

-         Nagyon vicces farkasfiú! Öhm… Jake ha már itt tartunk beszélnünk kéne valami fontosról.

-         Azért ezt még megehetem vagy…?

-         Jake komolyan. Nessie-ről lenne szó.

Vicces volt látni amikor Jacob azonnal komoly képet vágott és izmait megfeszítve figyelt amikor a komoly és a Nessie szavak egy mondaton belül hangoztak el. Gyorsan legyőztem egy mosolyt, nem szerettem volna, ha figyelme alábbhagy.

-         Azt szeretném ha Reneesmee iskolába járna, de Edward teljes mértékben ellenzi.

-         Nagyon helyes! Edwardnak teljesen igaza van Bella, hihetetlen, hogy elengednéd Nessiet olyan messze a háztól ráadásul ki tudja mi minden történhet vele ha nem vigyázunk rá!

Jacob szinte remegett ahogy a szavakat kiszűrte fogai közül, mintha máris valami rosszat tettem volna, mintha elárultam volna őt vagy fájdalmat okoztam volna neki. Nem szerettem amikor ennyire hevesen reagáltak teljesen ésszerű javaslataimra csak azért, mert irracionálisan védeni akartak egy olyan gyermeket aki képességei által így is jóval az emberek felett állt.

Én is aggódtam érte, persze, hogy aggódtam ő a lányom, akinek a születése is maga volt a csoda, de a Volturi fenyegetése után már ezek a dolgok annyira veszélytelennek tűnnek számomra.

Amikor azt hittem eljön a vég, felváltva néztem Reneesmeere és Edwardra, mindkettő a lényem része és egyikük nélkül sem tudnék élni. Az iskola számomra a barátokat és a világ reálisabb részét jelentette nem pedig késdobáló gyerekeket vagy kegyetlen szadistákat.

Felálltam és az asztalnál hagytam a fokozatosan csillapodó Jake-et egyszerűen nem volt kedvem veszekedni vele, főleg, hogy ezt az eszmecserét ma már egyszer lefutattam, és tudtam, hogy ahogy Edwardnál, nála is veszett ügyem lenne.

Haragudtam rájuk, mert olyan makacsak tudnak lenni, hogy néha még rajtam is túltesznek. Halk morgás hagyta el torkomat miközben a család többi tagja után kutattam. Nem volt kedvem minden helységet szemügyre venni, bár csak egy tized másodpercbe telt volna. beleszagoltam a levegőbe és füleltem.

A Cullenek jellegzetes illata- bár mindegyik kissé eltérő volt- keveredett a benzin és a gumi szagával. - Garázs.

Mire végiggondoltam volna, hogy hova is kell mennem, már lent is álltam a luxusautók és motorok között. Alice épp az új kocsijával büszkélkedett Carlisle-nak és Esmeenek, Rose és Emett pedig szokás szerint bütyköltek valamit. Sosem értettem, hogy miért kell ennyi lóerőt egy helyre felhalmozni, amikor futva is bármikor lehagynák bármelyik méregdrága és csúcsminőségű járgányt.

Hangosan megköszörültem a torkom, mire minden aranyszempár rám szegeződött. Újfent örültem, hogy emberi létformámmal együtt az elpirulás képességét is elveszítettem.